Azt hittem lelőttek

Nyár végi nagy hőség volt aznap, a feleségem autóval ment munkába, én bringával. Délben felhívott, mikor már én is Gyergyószentmiklóson voltam, hogy egy keretet el kellene készíteni sürgősen, jöjjek vissza Alfaluba. Megtehettem volna ezt autóval is, de a bringázást választottam. Míg elmentem volna az autóért, azzal eltelt volna 12 perc legalább, azt számítottam, hogy 12 perc alatt majdnem vissza vagyok jőve a műhelybe. Ez így is történt. A sorompó le volt zárva, mikor oda értem, de éppen akkor nyitották fel, ezért gyakorlatilag a felgyűlt kocsioszloppal haladtam elég sokáig ki a városból. Hát ez 40-50 km/órás sebességet jelentett. Siettem, kihasználtam, mert mikor nincs ilyen meleg, bizony a bringa nem gurul ennyire jól, hogy így meghajthassam és a sebességet negyedóráig tarthassam. Akik ismerik Gyergyót, tudják, hogy van egy enyhe lejtője ennek az útszakasznak, 4 km-en kb. 70 m.

Szerencsésen megérkeztem, elkészítettem a keretet, és indultam visszafelé. A 30 km/óra sebességet tudtam tartani, ezért kiszámítottam magamban, hogy milyen fantasztikus, mert időben fel is érek vele a Nagyáruházba. Pillanatok alatt ismét a városban találtam magam, átgurultam a vasúti síneken, ezúttal nem volt a sorompó zárva, alig 200 m után valami akkorát szólt, hogy azt hittem puska dörrent, meg azt, hogy lelőttek. A bicikli egy kicsit kezdett imbolyogni, szerencsére nem volt nagy a sebesség, úgy 18 km/óra. Hamar megálltam, lepattantam, néztem a pólómat, hogy nem véres-e, de nem volt az. Mert a hőség miatt levettem a pólót és úgy tekertem. A felsőtestem sem volt véres, tehát mégse lőttek le, kezdtem meglepetésemből magamhoz térni. De hát akkor mi szólt akkorát? Járókelők, a parkoló autók tulajdonosai mind-mind engem bámultak. Elkezdtem vizsgálni a hátsó kereket, megtapogattam, szorongattam, láttam, hogy kőkemény, na mondom, ez nem lehet a hang forrása, futólag ránéztem az első kerékre, az is épnek tűnt, ám mikor megtapogattam, éreztem, hogy ez lágy. Bizony, az volt a nagy igazság, hogy kirobbant. Durr-defektet kaptam.

Nagyon kellett csodálkozzak, ugyanis alig volt azzal a gumival megtéve 2900 km, 10000-ig kellene tartsanak, mi történhetett?

Mindegy. Felvettem a pólómat, levettem a sisakomat, s nekikeseredtem, hogy taszítsam el a Bucsin negyedi garázsig, hogy aztán lesz valami. Azon kívül, hogy nagyon szakadozott az aszfalt a Kossuth Lajos utca azon szakaszán, rá kellett jönnöm, hogy bizony nem egyszerű dolog taszítani. A gumi a felnin ide oda ugrált, nem kímélve se belsőt, se felnit. Kézből meg kellett emeljem annyira, hogy az előbb leírt jelenség ne érvényesüljön. Alig cipeltem így 100 m-t, meg kellett álljak kart pihentetni. Számigáltam magamban, hogy még 10 ilyen pihenés, és ott is vagyok a garázsnál. Gondolkoztam, hívjak autós havert segítségül, de hát kinek van olyan autója, amivel ez a bicikli szállítható? Teherhordó kell, s még üresnek is kell lennie, áh, lehetetlen.

Közben a bámészkodók "megszűntek", folytatta mindenki dolgát, valószínűleg megkommentáltak ...

Míg így gondolkoztam, egyszer csak az út jobb oldalán (én már a bal oldali járdán jártam) megállt egy 6 személyes, ládás kisteherautó, benne egy úr. Letekerte az ablakot, láthatóan hozzám szólt, az elég intenzív forgalom miatt az autókon keresztül csak hallani véltem, hogy: - Jöjjön, mert elviszem! Micsoda? - gondoltam magamban, körül néztem, hogy senki a járdán se mellettem, se előttem, se mögöttem. Meg ha jól értettem, akkor a látvány is talál a történéssel, mert éppenséggel az adottsága az autónak megvan arra, hogy elszállíthasson mindenestől. Hát megkérdeztem: - Engem el tetszik vinni? -Igen-igen, s még intett is az úr.

Na jó, akkor egy kis türelmet, míg átcihelődök. Az út közepén lehuppant az ülésről a bukósisak, de gyorsan tovább kellett mennem, letámasztottam az autó mögött, visszaszaladtam, és lerugódtam az útról, szerencsére az autósok lassítottak a látvány kapcsán. Most kiderült, hogy fel tudom emelni a biciklimet csomagostól fejmagasságba egyedül, ha szükséges. Ledöntöttem az üres platóra, úgy hogy semmilyen oldala ne sérülhessen komolyan, aztán beültem a sofőr úr mellé, akivel kedélyesen elcseverésztünk az 5 percig tartó közös utunkon.

Megköszöntem, hogy a garázshoz egészen közel vitt, itt még egyszer megköszönöm a gesztust. Jó kis kaland volt.

Még akkor fogtam az első kereket, a kiszereléséhet kulcs nem kell, mert gyorszáras megoldást alkalmazott az összeszereléskor Ervin. Fogtam, s vittem úgy ahogy volt Szőcs Lacihoz, hogy javítsa meg estére, míg vissza jövök Szeredából.

Aztán este nem értem vissza, mert elkaptam egy 45 perces útlezárást Marosfő és Vasláb között, azzal ott be is sötétedtünk, meg eleredt az eső is, így lett vége a kánikulának. Másnap kiderült, hogy a külső is és belső is használhatatlan, újakat kellett felszerelni.

A magyarázat a korai tönkremenetelre az, hogy valamikor az év folyamán nem eléggé felfújt gumival (legalább 3 bar kellene legyen mindig benne) ráfutottam egy éles gödörszegélyre. Az rányomta a külső gumi vásznát a felnire, a vászon megszakadt, aztán idő kérdése volt, hogy mikor történik a baj. Szerencsére nem akkor történt, mikor 50-el repesztettem. S, le sem lőttek ... .