Súgó-barlang
A Gyergyói-Havasok, 1568m magas, Síposkő tömbjének délnyugati nyúlványában húzódik a már 100 éve ismert, tekerőpataki Súgó-barlang. A gyergyói medence keleti oldalán a Marosba ömlő Heveder patak, majd az ide csatlakozó Borzóka patak fogadja be a barlangból kiömlő Súgó- patakot, amelyet a hegyben összegyűlt karsztvíz táplál. A barlangot, a Gyergyószentmiklóst Csíkszeredával összekötő útvonalon fekvő Vasláb nevűfaluból közelíthetjük meg.
Elhagyva a Vaslábhoz tartozó Heveder falut, egy 6 km hosszú, Feketerez nevű erdei úton követjük a Heveder patakot, majd áttérünk Borzóka patakára és 300 m gyaloglás után, az első befolyó patak a Súgó-patak.
A barlang keletkezése és kora
65 millió évvel ezelőtt, a Paleocén korban, gyűrődéses mozgások során, alakult ki a Síposkő tömbben a Súgó-barlang. A barlangrendszer térbeli elhelyezkedését, a tektonikus preformáltság jellemzi. A barlang emeletes járatrendszere a Rebra sorozat mezometamorfikus kristályos pala összletben képződött a dolomitos és kristályos mészkőben a vetők és repedések mentén. A kristályos mészkő, amelyben a rendszer kialakult, pontos, szakszerű azonosítást igényel, ugyanis a barlangpatak torkolatánál már nincs mészkő, helyét a kristályos pala veszi át föl egészen a csúcsig.
A 1-es száraz bejáratától balra egyetlen forrás van, ami 5-6 m után eltűnik, ami azt jelenti, hogy a barlangból kilépő patak belső, földalatti erekből gyűl össze. A felszín, u.n. "fedett" karszt amelyet 70-80 éves lucfenyőállomány, fű és moha borít. A barlang egy négyemeletes rendszer, amelyben egy alsó szint képezi az aktív vagyis a patakos, vizes részt egy bejárattal, a három felső szint pedig az ezután következő emeleteket két bejárattal.
A barlang felfedezése és elnevezése
Hogy mikor találták meg a Súgó barlang vizes bejáratát, arról pontos adat nincs, de az biztos, hogy a környékbeli lakosok többszáz éve tudtak, errÅ‘
ől a nép szavával élve "Lik"-ról. Ezt a barlangot is, mint sok mást az országban a nép nevezte el. A vizes és felső járatokban a levegő áramlása gyors, a külső hőmérsékleti és légnyomási értékek ingadozásának függvényében, így a huzat jelenléte állandó a járatokban. Nyáron a levegő, a vizes járatból áramlik ki, télen az 1-es száraz járatból olyannyira, hogy a növényzetre vastag zuzmóra réteget húz. A huzat és a víz zúgása egy suttogó, susogó hangot idéz elő, ami nagyon erős a vizes járatnál ha nagyobb vízmennyiség ömlik ki a szájon. Valószínűleg erről a suttogó hangról kapta a barlang a nevét.
A nép ajkán a valós történetek kiszíneződtek, nem létező mozzanatokkal, hősökkel gazdagodtak. Tarisznyás Márton muzeológus-történelemtanár számos népmondát gyűjtött össze vidékünkről, beleértve a Súgó-barlang mondáját is.
Az egyik monda szerint, a Súgó-barlang a Háromkút határrészen egy másik barlanggal van összekötve. A barlangban, a hiedelem szerint "csepeg az arany", amit vedrekkel fognak fel. Hét év alatt, három veder telik meg arannyal, amit csak kevesen tudnak elvinni. A múlt század végén két férfi és egy nő jött érte. Meghatározott időpontokban tűntek fel, éspedig minden hetedik év Pünkösd előtti pénteken este, vagy Szt. János (jun. 24) éjszakáján. Megtévesztés végett, lovaikat fordítva patkolták. Sokan álltak lesben a jelzett időpontokban, hogy felfedhessék a személyek kilétét, de a vállalkozás kudarcba fulladt, mert nem tudták mikor jár le az a bizonyos 7 év.
A barlang feltárása, feltérképezése és hossza
Egy barlangról akkor tudunk teljes képet alkotni, ha ismerjük geológiai felépítését, pontos térképét és valódi hosszát, de ahhoz, hogy ezek birtokába jussunk, szükséges a barlang feltárása. A barlangot a '30-as években kezdték kutatni, tudományos megalapozottság nélkül, főleg kincskeresők. Ebben az időszakban id. Romfeld Ákos és Kémenes József gyergyószentmiklósi lakosok, turistaszenvedélyből bejárták a barlang egyes szakaszait, ahol barlangi medve (Ursus Speleaus) csontokra bukkantak, ezek a kolozsvári Múzeum tulajdonába kerültek. Ezek a kutatások a vizes járatra vonatkoznak.
Az első, nyomtatásban megjelent közleményt dr. Csibi Andor tette közzé 1937-ben, a "Gyilkostó klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza" címu munkájában. Többek között ezt írja: "városunk környékbeli nevezetességei között, nagy érdeklődésnél és újságnál fogva megkell emlékeznünk a gyergyótekerőpataki Súgó cseppkőbarlangról...". 1937 után a tekerőpataki közbirtokosság tervbe vette a barlang feltárását, de közbejött a II. világháború és elmaradtak a kutatások.
A tudatos barlangkutatás 1961-ben Buslig Lajos építésztechnikus és ifj. Romfeld Ákos kezdeményezték a vizes járaton, ahol ujabb barlangi medve csontokra bukkantak. Id. Romfeld Ákos és Kémenes József, már jártak a barlangban de a bejárt részekre csak homályosan emlékeztek vissza, a felső száraz járatok elérése néhány év múltán történt meg. A további kutatásoknál aktívan részt vesz Garai Ödön természetrajzszakos tanár az előbbi több alkalommal is ad helyszíni irányítást.
Állandó önképzés mellett - szakfolyóiratok, szakkönyvek tanulmányozása, kölcsönös barlangászati táborokban való részvételekkel magyar és csehszlovák kutatókkal, kialakul egy amatőr barlangkutató csoport "Bányai János" néven olyan alaptagokkal mint Gerőffy Ferenc, Benedek Oszkár és mások, akik erőfeszítésük révén feltárták a barlangot. A barlangkutatást a megnyitásig a gyergyói múzeum támogatta, 1966-ban sikerült menedékházat építeni a barlang további kutatásához és látogatásához.
A barlang jelenleg kiépített részéről, vagyis-az 1-es szárazról és a "Túlfolyó-ág"-ról 1966-ban készült térkép, ami kiegészítodött az 1967-ben végzett mérésekkel. 1974-ől a baróti "Ursus Speleaus" barlangkutató csoport is végez kutatásokat és elkészítik a barlang összes járatának térképét, Dénes István geotechnikus irányításával. A feltérképezett járatok hossza 1021 m, de ez a hosszúság nem állandó, hiszen fedeződtek fel kisebb, szűk folyosók, termecskék a '70-es évek végén, a '80-'90-es években felfedeztek egy 45 m hosszú folyosót az "S" kürtő alatt, a vízfolyással ellenkező irányban.
A barlang bemutatása
A barlang szerkezetileg 4 nagyobb járatrendszerre oszlik: az 1-es száraz, a 2-es száraz amelyek valamikor forrás szájak voltak, a Túlfolyó-ág, és a jelenlegi aktív vizesjárat. Az 1-es száraz egy vaskapuval ellátott rész, turisták által látogatható, részben kiépített és felszerelt, amely jelenleg feljavításra szorul. Az első terem az "Öltöző terem", boltozatos pincéhez hasonló üreg, itt öltöztek át a barlangászok a kutatáshoz, a menedékház felépítése előtti időszakban. A következő terem a "Tanácskozók" terme ebből a részből kihordva a földhordalékokat 1965 novemberében utat nyitott a barlang méretesebb termei felé. Ebben a teremben már felfedezhetők a cseppkövek. A terem mennyezetén megfigyelhetjük a hófehér, lágy mészkő kicsapódást amit lublinitnek (hegyitej, hegyiliszt) nevezük.
A barlangi termek, folyosók, képződmények nevüket az első barlangkutatóktól kapták, formájuk vagy méretük függvényében, vagy valamilyen barlanggal összefüggő dologról vagy személyről. A "Felfedezők csarnokában" lenyűgöző látványt nyújt a számos cseppkő formátum cséppkődrapériák, cseppkőoszlopok és oszlopsorok - amely sok helyen sajnos letörve találhatók. Érdekes a "Meduza" cseppkőképződmény, amely hármas növekedésű. A járatban, a tektonikus mozgások révén eltolódott mészkőlapok, enyhén ferde járatot eredményeztek.
Az egykoron elszakadt mészkőlap darab alkotja a "Teknősbéka" és a "Delfin", formájú alakzatokat, az utóbbi összenőtt a mennyezettel.
Néhány méterrel tovább haladva találhatók a korrózióra utaló üstszerű oldás formák: az "Óriás bagolyszem" és az "Anyósszáj". Jobbra látható a "Mesevilág járat", befele, magasabb résszel és a falakra jellemző a cseppkőlefolyás. A "Bástya" egy kínai pagodához hasonlít és a barlang legméretesebb sztalagmitja, mellette található a "Farkas száj". A cseppkőkérgesedésben, ami a szétfröccsenő víz által keletkezik található az "Oltár" valamint a "Pagodák" amelyek a járat bal oldalán, a kiépített részhez viszonyítva 2 m magasban állnak.
A Súgó-barlang cseppkövei posztgenetikusak, vagyis a barlangüreg kialakulása után fejlődtek ki, az alapanyaguk kalcit, aragonit (ez utóbbi főleg a borsó-cseppkövek esetében).
Az első tágasabb és nagyobb terem az "Örvények terme", amelynek a mennyezetén megtaláljuk a keveredési oldásformákat, (vakkürtőket) ezek létrejöttét a víznyomás is befolyásolta.
Ebből a teremből ágaznak szét a barlang többi járatai: Túlfolyóág, az "Összekötő járat"-ból induló 2-es száraz ,valamint az aktív rész az "S" kürtőn keresztül lefele.
A terem mennyezetén lévő alsó kürtő járható, ez a "Miklós-terem"-be torkollik (Erdős Miklós szlovák barlangkutatóról elnevezve). Ez a terem egy majdnem függőleges, aknaszerű üreg, az alsó része egy összeszűkült kürtő, ezen lecsúszva a 2-es száraz legbelső részébe jutunk. A "Díszkapu" és a "Denevértemető" nevű szakaszokban sok a kitöltés, tömeges tartózkodásra utaló denevércsontváz maradványt és egyéb kisemlős-csontváz maradványt is tartalmaz. Az itt található sztalagtitok áttetszőek, ami annak tulajdonítható, hogy a beszivárgott víz idegen ásványi anyagoktól mentes.
A tektonikus repedések kereszteződésénél jöttek létre a nagyobb termek, példa rá az "Ödön" terem. (Garay Ödönről elnevezve ). A "Megkövesedett vízesés", a repedések mentén beszivárgó víz remekműve. A mennyezetről leszakadt tömb neve a "Cseppkőtemető", amelynek az alsó részén még láthatók a régi cseppkőmaradványok, de már a felső részen kialakultak az új sztalagmitok. Az 1-es száraz utolsó terme a "Zeneterem", amelynek a "Hálófülke" melletti falán heliktitképződmények találhatók.
A barlang legnagyobb terme a "Nagyterem", amelynek az aljára meredek lejtő vezet és innen indul egy alacsony járatrész az alsó szintek felé. A teremfal alsó részén kalcitkristályok találhatók. A Nagyteremből lefele indulva található a "Kristályfolyosó" amelynek falát kristályok borítják.
Az Összekötő ágból induló mellékjárat a "Csatorna járat" enyhén felfele hajló, szűk, csőszerű rész, alacsony mennyezettel és kevés képződménnyel.
A "Túlfolyó-ág", a "Buzogányok" terméből indul az egykori öböltótól, amelynek a helyén jelenleg egy kis medence található, a "Szerelmesek forrása". A teremben érdekes cseppkő alakzatok találhatók, sajnos lepusztult állapotban. Az egykori "Botond buzogányát" már csak fényképről ismerjük. A víz régi állásszintje jelenleg is jól látható, valamint a víz alatt képződött borsó-cseppkövek.
A járat első 34 m-es szakaszát kúszva lehet megtenni, az első rész valóságos cseppkőerdő, amelyet cseppkőpadló, sztalagtitok, sztalagmitok és vaskos cseppkőoszlopok alkotnak. A folyosó a "Pagoda terembe" torkoll, itt a "Nyerges-pagoda" a terem dísze.
A"Csodák" termében, a mennyezetről alácsüngő óriásstalagtit csoport található, a "Csillár", az egyedüli formátum amely megmaradt természetes épségben a barlangi formátumok közül. A Kápolna teremben található a "Szószék". Az "Óriás oszlop"-on lévő vízszintes hasadás, tektonikus mozgásra utal. Az "Omlás" vagy "Rom" teremben a cseppkőképződmények a természeti törvények függvényében pusztultak le. E terem mellett. található a Gyökér terem, nevét a felszínről alácsüngő vékony gyökerek után kapta. Az ág utolsó terme a "Róka" terem. A 2-es száraz járatban csak kúszva lehet haladni, annyira szűk. A belső részben vízzel feltöltött medencék állnak, nehezítve a bejutást. A járat mennyezetén kis kürtők találhatók, amelyek kiszélesedve kistermeket alkotnak.
A Súgó-barlang legrejtélyesebb és a legtöbbet kutatott szakasza a "Vizes-ág", az aktív rész, ez a barlang legnehezebben járható része. A barlangból kiömlő patak középátlagos vízhozama 30 l/másodperc, a vízhÅ‘mérséklete más barlangi patakok hőmérsékletéhez viszonyítva nagyon alacsony, 5-7 °C. A forrásszájat elhagyva befele 40 m-en, követhető a barlangi patak. Jobbra fent kürtős járat található ami csúszós és veszélyes, ez jelenti az egyedüli összeköttetést az aktív és emeletközti járatok között. Ez a járatrész egy hatalmas tektonikus repedés, amelynek falai eltávolodtak egymástól és egy diaklázist alkotnak. Említésre méltó része a diaklázisnak a "Lámpatemető", amely egy kis függőleges akna, ezután egy alacsonyabb járatrész következik megkövesedett barlangi medvecsonttal. A lublinit kicsapodás egyik érdekes képződménye a "Mészkőforrások" A diaklázis része a "Tűfok", amelyen kulcshelyzetben lehet átjutni és az "S" kürtő ahonnan a felső folyosóba való feljutás szintén nehézkes.
A kutatások alkalmával kiásott föld és törmelék feltöltötte a patakot, így a patak folyását csak egy kürtő járatban lehet követni, amely a víz fölött húzódik. A továbbjutást egy szifon gátolja. A felső kerülő járat végét szintén víz zárja el. Itt található a Pompa. A belső patakos járatrészben feltételezhető a barlang vízgyűjtő medencéjének létezése. A szifon előtt balra cseppkőzuhatag függ a falon, amelyen állandó vízhártya folyik.
A barlang hőmérséklete, nedvességtartalma és állatvilága
A barlangi levegő az átlagnál több CO2 tartalmaz mint a szabadlevegő. A Súgó-barlang páratartalma 95%-os a benti alacsony hőmérsékleteknek (7-9 °C) köszönhetően. A barlang vize sok kálciumkarbonátot tartalmaz. A barlang, mostoha körülményeihez képest élővilággal is rendelkezik, ezek a Froglobion fajhoz tartoznak: ugróvillások (Collembola), bogarak (Coleoptera), rovarok (Insecta).
A Súgó-barlang gerinces barlanglakója. a horgasszőrű denevér (Myotis Natererri) amelyek, általában télen keresik fel a barlangot, egyedül vagy csoportosan telepszenek meg a szárazabb falrészeken, illetve a mennyezeten. A barlangban 5 denevérfajt találtak. Itt láthatunk még közönséges egérfülű denevért (Myotis Myotis), hegyesorrú denevér (Myotis Blythi), barna hosszúfülü denevér (Plecotus Auritus), hosszúszárnyú denevér (Miniorterus schreibersi).
A Súgó-barlang és környéke rezervátum. A rezervátumon belül található a kosborfélék családjába tartozó "Rigópohár", papucskosbor, népies nevén "Boldogasszony papucsa" amely ritka és védett növény.
Forrás: www.gyilkosto-adventure.com
